Kicsit "sértődötten" mentünk be a Villa Lante kertbe, hiszen a jegyeladó azt állította, hogy Magyarország nem EU-s tagállam, szóval nem kapunk kedvezményes jegyet. Nem az 1 eurós árkülönbség bosszantott fel... Később kiengesztelt ez a fenséges látvány.

Hihetetlenül szép szállásunk volt a Bolsenai-tónál. Ott voltunk egy hétig és onnan jártuk körbe a közeli (és nem olyan közeli) városokat. Nem tudom, hogy lehetett-e horgászni, de mi azt is kipróbáltuk nem sok sikerrel persze..:)! Sebaj, hiszen ülni a sziklákon is felejthetetlen élmény volt számunkra napnyugtakor. Szívesen gondolok vissza a tájra, az emberekre, az illatokra és a kacsákra is. Amikor elfoglaltuk a szálláshelyünket szakadt az eső, de nem bírtam megállni, hogy ne sétáljak a parton egy kicsit. Ez így ment minden reggel és este, kis séta a tónál, kacsaetetés egy héten keresztül. És milyen szép tiszta volt a víz!!! Ha nem lett volna olyan hideg, még úsztam is volna benne. Bár egy német házaspár meg is tette. A kikötőhöz is gyakran elsétáltunk, sok fiatal és idősebbek is úgy láttam ezt tették, picit elfelejteni a világ gondját-baját, törődeni a lelkükkel és ki tudja, hogy még mivel. Mindenesetre amit nagyon bánok, hogy nem mentünk el egy kis csónakázásra vagy hajókirándulásra. Így is felejthetetlen élmény volt, de az adott volna egy kis pluszt az itt eltöltött egy hétnek.

Pitigliano után Bagnoregio volt a következő cél, csak sajnos eleredt az eső és hatalmas szél kerekedett. Nem volt túl szerencsés időpontválasztás ez az idei nyaralás... Azt hittem, Pitiglianonál hangulatosabb helyet soha többé nem lesz szerencsém látni, de Olaszország rácáfol mindenre.

Ígértem képeket róla, hát igazából nem lettek túl jók, mert oda fényképezőt bevinni életveszély (amilyen szerencsétlen vagyok :D), de mindenképpen saját képekről van szó. Annyit tennék még Saturniához, hogy ingyenes ez a természetes fürdőhely. Azt sajnálom, hogy a képek nem adják meg azt az élményt, amit ott átéltünk:(!

(Sajnálom, de három kép eltűnt valamiért, majd pótolom!)

Az első hely, amire azt mondtam rögtön, hogy :" itt tényleg le tudnám élni az életemet"! Hihetetlenül szép, azóta is Pitiglianot beszéljük párommal. A modern dolgok híve vagyok, de az omladozó házak, a macskakövek és a kanyargó utcák elbűvöltek. Na meg az is, hogy egy sziklára épült a kicsit több, mint 4000 lakosú város.