Az első hely, amire azt mondtam rögtön, hogy :" itt tényleg le tudnám élni az életemet"! Hihetetlenül szép, azóta is Pitiglianot beszéljük párommal. A modern dolgok híve vagyok, de az omladozó házak, a macskakövek és a kanyargó utcák elbűvöltek. Na meg az is, hogy egy sziklára épült a kicsit több, mint 4000 lakosú város.  Egy kis tájékoztatás róla: püspöki székhely Grosseto tartományban, a Bolsenai-tótól Ny-ra. Egykoron az Orsini-családnak volt birtoka. Mi Saturniából tartottunk ide, ahol több évszázados természetes mész-kádakban, meleg, gyógyhatású, kénes vízben fürödtünk. Vége is lett a két ezüst gyűrűmnek :)! Na, de visszatérve Pitiglianora, hozzáteszem, azóta is hatása alatt állok. A táj, a kilátás, minden meseszép volt, még az eladó házakat is nézegettük. Természetesen nincs annyi pénzem, hogy megvegyek egyet is, de jó néha eljátszani a gondolattal, nem :)? Inkább a képek beszéljenek helyettem, szívem szerint az összeset betenném...

Ha újra lehetne születni, azt kérném, hogy ide..... ( Bocsánat a fényképek minőségéért, de sajnos nem vagyok egy profi fotós).